Kórházban feküdni – főként, ha koronavírus miatt kerülünk oda – lelkileg is rendkívül megterhelő, ráadásul ez nemcsak az ellátásra szoruló betegekre igaz, hanem a segítő személyzet tagjaira is. A fizikai megpróbáltatások mellett mentálisan is hatalmas teher nehezedik rájuk, amely miatt kiemelten fontos az egészségügyi dolgozók lelki támogatása. 

A MedSpot Alapítvány Arctalan Hősök kampányában felkészült szakemberek nap mint nap segítenek a testileg-lelkileg kimerült egészségügyi személyzetnek, legyen szó asszisztensekről, ápolókról, mentősökről vagy orvosokról.  Természetesen térítésmentesen. Ágnes, a fővárostól nem messzi településen az egyik Covid-osztály vezető főorvosa. Maga is élt a MedSpot Alapítvány kínálta lehetőséggel, támogatást kért az Alapítvány szakembereitől, amikor úgy érezte, Ő maga már kifogyott a bíztató szavakból, erőre volt szüksége. Ágnes, előző cikkünkben már mesélt arról, hogyan változott meg a kórházban zajló orvosi munka a járvány alatt és mit jelentett számára az Alapítvány szakemberének támogatása. Ebben az írásban a kórházban jelenleg is zajló eseményekről beszél. Dr. Spányik András, az Alapítvány kurátora pedig az egészségügyi dolgozókat segítő összefogásról és annak kiemelt fontosságáról nyilatkozott. 

Nem isznak, hiszen úgy gyakrabban kellene elhagyni a betegekkel teli kórtermet…. 

Ágnes a járvány „berobbanása” előtt belgyógyász és tüdőgyógyász szakorvosként vezette egy vidéki kórház krónikus belgyógyászati osztályát, az elmúlt egy évben azonban koronavírusos betegek megmentéséért folytat erőn felüli küzdelmet munkatársaival együtt a Covid-osztályon. „Reggelente épp csak ránézek a saját osztályomra, aztán máris a Covid-részleg felé veszem az irányt. A krónikus belgyógyászaton egyedül az idősebb, 65 év feletti kollégám maradt az összeszokott csapatból, ő volt az egyetlen, akit az életkora miatt nem lehetett mozgósítani” – kezdi a doktornő, aki nem habozott segítséget kérni, amikor úgy érezte, hogy túlzottan nagy lelki nyomás nehezedik rá. 

A fokozott stressz, a kimerültség és a tehetetlenség gyakran jelentkező érzése mellett számos testi megpróbáltatás is nehezíti a Covid-osztályon dolgozók mindennapjait. Amikor szolgálatot teljesítenek, gondosan ügyelnek például arra, hogy csak minimális mennyiségű folyadékot fogyasszanak. A beöltözést követően 3-4 órát muszáj a betegek mellett tölteniük a gondos ápolás, segítés, gyógyítás miatt, hogy folyamatos legyen az ellátás.  Minden másra csak azután gondolhatnak. „A védőruhát szigorúan csak azután öltöm magamra – mondja Ágnes –, hogy a kollégákkal megbeszéltük, ki, mikor, kit vált, hiszen elengedhetetlenül fontos, hogy az osztályon mindig jelen legyen legalább egy beöltözött orvos.” A nővéreknek még nehezebb a dolguk, az ő esetükben még az orvosoknál is fontosabb az időponthoz kötött váltás: meghatározott ütemben öltöznek be és vetkőznek le. 

Nylon zacskó, gumicsizma, festőszemüveg 

A Covid-osztályokon dolgozók számára a beöltözés korántsem egyszerű. A doktornő azt meséli, hogy a magas, vékonyabb kollégáknak sokszor rövidnek bizonyul a védelmet szolgáló kezeslábas, ilyenkor a lábszárukat ragtapasszal rögzített nylon zacskókkal fedik be. „A kínai boltban saját pénzünkön vásároltunk gumicsizmákat, azokat könnyű fertőtleníteni és nem is árt meg nekik a gyakori sterilizálás. Különböző trükköket kellett kitalálni arra is, hogy elviselhetőbbé tegyük a maszkviselést, 1-2 óra elteltével ugyanis úgy érezzük, hogy a speciális védőruha “letépi a fülünket”, miközben a védőszemüveg is nyomja a fejünket” – mondja Ágnes, aki a festékboltban vett magának olyan gumis védőszemüveget is, amelynek kevésbé szorít a szára. 

A Covid-osztályon dolgozó kórházi személyzet a védőruha alatt olyan öltözéket visel, amelynek az anyaga leginkább a műanyagra hasonlít. A légmentesen záró, szkafander-szerű védőruha alatt emiatt annyira megizzadnak, hogy a szó szoros értelmében véve igaz, hogy az alsóbb ruhanemükből is csavarni lehet a verejtéket a műszak végén. A szkafander alatt arra sincs lehetősége az orvosoknak és a nővéreknek, hogy megtöröljék az orrukat, vagyis – ahogy Ágnes mondja – ha valaki allergiás vagy kicsit megfázott, úgy tölti a munkaóráit, mint az óvodások: „Talán nem ez a legelegánsabb megfogalmazás, a valóság mégis az, hogy ha folyik az ember orra, nincs sok választása…”

Az, ami sima fehér köpenyben könnyen kivitelezhető, a védőruházatban cseppet sem zökkenőmentes: „A nővérek számára rendkívül nagy nehézséget jelent beöltözve mosdatni vagy pelenkázni a betegeket, de három gumikesztyűvel a kezükön komoly kihívás vért venni, infúziót bekötni vagy katétert cserélni. Engem a gumikesztyű az adminisztráció során is nagyban hátráltat – hiába tanultam meg korábban tíz ujjal gépelni, folyamatosan mellé ütök, hiszen egészen más így a tapintás is” – hangsúlyozza Ágnes. 

Semmi sem olyan, mint „odakint” 

A most Covid-osztálynak nyilvánított kórházi részlegek kialakításuk idején egyáltalán nem fertőző osztálynak készültek, amely miatt számos kihívással kell megküzdeni az ott dolgozóknak. „Minden leleményességünket latba kellett vetnünk, hogy megoldjuk az izolációt és megakadályozzuk, hogy a koronavírus az osztályon kívülre jusson. Amikor egy beteg meggyógyul, a holmijait és a zárójelentését csak ózonos fertőtlenítést követően viheti haza, ez a kettő azonban nem mindig esik egybe, van, hogy napokat kell várniuk a sterilizálás miatt” – meséli az osztályvezető főorvos, majd hozzáteszi, hogy a Covid-részlegen a vérvételi csövek körforgása sem olyan gördülékeny, mint „odakint”. Használat után mindegyiket gondosan nejlon zacskóba csomagolják és kívülről lefertőtlenítik, ezzel is védve a laborban dolgozó kollégák egészségét. 

Azokat a papírokat sem adhatják ki az osztályról csak úgy, amelyeken összeírják, hogy mely gyógyszerek fogytak el: a listát a nővérek összeállítják, és belülről ráragasztják az üvegajtóra, amelynek a másik oldalán a főnővér leolvassa, és beküldi a hiányzó készletet. A konyha is egyszer használatos edényekben küldi az ennivalót, az előírás szerint ugyanis nem mosogathatják azokat a tányérokat és evőeszközöket, amelyekkel koronavírussal fertőzött betegek érintkeztek – azok minden étkezés után a veszélyes hulladékgyűjtőben végzik. „Akinek a családtagjai hoznak fém evőeszközt otthonról, az természetesen használhatja a sajátját, a gyógyulást követően azonban csak gondos fertőtlenítés után viheti haza azokat.” 

Nem csak a Covidot gyógyítják a fertőző osztályon 

Ahogy a doktornő mondja, aki koronavírussal fertőzött, a Covid-osztályra kerül, akkor is, ha frissen műtött sebészeti beteg, ha kismama vagy ha 80 évesen betegedett meg. Ágnesék kórházában nincs külön Covid-sebészet vagy Covid-szülészet, így a betegek összetétele is rendkívül változatos. „Meglehetősen nagy félelemmel töltött el, amikor a reggeli vizitnél egy olyan anyukával találkoztam, aki az éjjel szülte meg a gyermekét – róla már szülés előtt tudták, hogy koronavírussal fertőzött, így a baba érkezését követően rögtön hozták is őket a mi osztályunkra. Ahhoz, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, ki kellett alakítanunk egy baba-mama szobát, ahova a csecsemőmérlegtől kezdve a fürdetőkádon át mindent bekészítettünk. Szerencsére a mi Covid-részlegünkre egy csecsemős nővért is kivezényeltek, az ő segítsége mindannyiunknak nagyon jól jött: az én szívemről is nagy kő esett le, amikor a gondjaira bízhattam a kicsit és az anyukát.” Amíg ők az osztályon voltak, addig a gyerekorvos is minden nap magára öltötte a védőfelszerelést és rendszeresen bejárt, hogy ellenőrizze a baba hogylétét, a védőnő pedig telefonon tartotta a kapcsolatot az anyukával.
Együtt izgultunk értük, a gyógyulásukért, az újonnan szült édesanya mentális egészségéért. Hiszen ezek nem mindennapi körülmények, amelyek minket is megviselnek. 

Segítséget kérni erény! 

A Covid-osztályt vezető doktornő minden szava megerősíti mindazt, amit a MedSpot Alapítvány munkatársai is felismertek: a segítségnyújtók is komoly problémákkal küzdenek, amelyeket mentális támogatással igyekeznek enyhíteni. Dr. Spányik András szerint azonban ezt a segítségkérést nagyban megnehezíti az a szerepkonfliktus, amely miatt nem igazán tudják magukat olyan helyzetben elképzelni, amelyben ők válnak segítetté. „Az egészségügyi dolgozók a kórházban kezelt betegek szemében is erősek és sérthetetlenek, pedig ők is olyan érző emberek, akik időnként segítségre szorulhatnak. Mindenképp oda kell figyelni a lelki túlterheltségre utaló jelekre, mert a hosszú távú leterheltség kiégéshez, depresszióhoz vagy poszttraumás stressz szindrómához vezethet, de szorongásos rosszullétek, alvászavarok és testi panaszok is kialakulhatnak” – részletezi Spányik doktor, aki szerint minden egészségügyi dolgozó veszélyeztetettnek számít, de a Covid-osztályokon, azaz a frontvonalban küzdők különösen érintettek.

A MedSpot Alapítvány szakembere szerint ennek oka többek között, hogy nagyon sok egészségügyi dolgozónak változott meg a munkakörnyezete, a munkaterhelése és a munkaideje, vagyis alaposan felfordult körülötte minden. „Az, hogy a korábban megszokott rendszerek átalakulnak körülöttünk, önmagában is komoly stresszforrásnak tekinthető, amit tovább súlyosbít mindaz, amivel a Covid-osztályokon dolgozók nap mint nap szembesülünk” – folytatja Dr. Spányik András, aki szerint tetézi a bajt, hogy elhúzódó problémával állunk szemben, vagyis a helyzet nem fog egyik napról a másikra megoldódni.

Spányik doktor úgy véli, hogy a lakosság figyelme és az egészségügyi dolgozókat körülvevő védőháló is egyre gyengül, ami miatt a magányosságuk is fokozódhat. Emiatt egyre kevesebb helyre fordulhatnak professzionális segítségért, a MedSpot Alapítvány azonban azért dolgozik, hogy a speciális „beteganyagra” felkészült profi klinikai szakpszichológusok, pszichoterapeuták és pszichiáterek bevonásával díjmentes segítséget nyújthasson a lelki támogatásra szoruló egészségügyi dolgozóknak. „Nagy örömünkre szolgál, hogy az ország több pontjáról vettek már részt a programunkban a mentőápolótól kezdve az asszisztensen át az osztályvezető főorvosig. A kampányunkkal arra is szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy mentális támogatást sokkal inkább erény, mint szégyellnivaló.”

A MedSpot Alapítvány a személyes vagy online konzultációk során lehetőséget biztosít terápiás beszélgetésre, kríziskonzultációra, relaxációra, illetve szükség esetén gyógyszerfelírásra is. A közelmúltban felkerült a MedSpot Alapítvány honlapjára egy, kifejezetten segítőknek ajánlott önegyüttérzés gyakorlat és egy progresszív relaxációs anyag, amelyeket az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karának munkatársaival együttműködve készítettek el a szakemberek.