Örökölhető traumák

A traumák, amelyeket generációkkal ezelőtt élt meg a családunk észrevétlenül épülnek be évtizedsokasággal később az életünkbe és tudattalanul irányítják a viselkedésünket, a reakcióinkat. A menekültszállón belénk ivódott szagok, az ideiglenes, bizonytalanságot idéző életszakasz stresszhelyzetei, a háborúban lerombolt otthonok, a hozzátartozók hiánya, vagy azok eltűnésével, halálával járó trauma az azt átélt családok tagjainak traumatizáltsága miatt generációkkal később is érezteti hatását.

Másként érinthet minket egy-egy háborús hír, ha ismerjük a családunk történetében a múltban megélt szenvedéseit. Erősebb lehet a félelmi reakció egy-egy családi vita, vagy akár munkahelyi, baráti konfliktus kapcsán, ha belénk ivódott, hogy ezek a helyzetek fájdalmas végekimenetelt jelentettek a múltban.

A traumák nem rejtélyes módon öröklődnek

A világ biztonságosságán esett csorba, az elszenvedett traumák nyomán a kapcsolatokban megtapasztalt fájdalmas veszteségek és hiányok szállnak generációról generációra. Ezek a veszteségek ugyanakkor – minden rejtély nélkül -, a kapcsolati, kapcsolódási nehézségeken keresztül adják át a korábban traumatizált generáció viselkedését, reakcióit, megoldási módjait egy-egy helyzetben a felnövekvőnek. Pl. Egy háború elől menekülő szülő, óhatatlanul képtelen azt az érzelmileg biztonságos és kiszámítható környezetet megteremteni gyermekének, ami az egészséges fejlődéséhez szükséges lenne, mert érthető módon az egész családot érintő fenyegetettségben az ő erre irányuló kapacitása is csökken a túlélésért folytatott küzdelemben. Ez a szülő a folyamatos készültségben minden apró környezeti ingerre élesebben figyel, igyekszik felkészülten detektálni a lehetséges veszélyt, de ez a reaktivitás a környezeti ingerekre később is fennmaradhat, amikor már elmúlt a veszély.

Ezek a transzgenerációs traumák, egyéb más tünetekkel is nehezíthetik a mindennapokat: magasabb lehet a szorongásszint a családban, generációról generációra adódhat a depresszió, pánikrohamok és fokozottan érzékeny készenléti állapotok lehetnek jellemzőek. Kívülálló számára ártalmatlannak tűnő szituációban is előállhat indokolatlan félelem a sérüléstől, akár a haláltól. A fiatalabb generáció is hordozhatja az önbecsülés, önbizalomhiánnyal kapcsolatos problémákat. Vagy – példaként egy szintén jellemző következmény – gátolhat valakit a vágyai, céljai elérésében, ha azt tanulta meg, hogy semmiképp ne tűnjön ki, fejét lehajtva, simuljon bele a tömegbe, mert kitűnni veszélyes. Ilyen módon a siker lehetősége fenyegetőbb, mint amennyi örömet rejt.

A hosszantartó traumák biológiai és pszichológiai módon öröklődnek

Úgy élni, hogy tartóssá válik az átmenetinek hitt állapot, rendkívül megterhelő. A várakozás idegörlő, amely nem múlik el nyomtalanul, különösen gyermekek esetében. De a háború nélküli létbe visszatérni sem egyszerű feladat. Hiszen magunkkal visszük a bizonytalanság, a nélkülözés és a fájdalom emlékét. A bizalom lassan épülhet vissza.

A családban és az egyénben magasabb lehet az érzékenység a stresszre, vagyis adott nehezebb helyzet után az érintett személy, vagy a családi közösség nehezebben nyeri vissza mind fizikai, mind lelki egyensúlyállapotát. Egy kimerült, legyengült szervezetű ember fogékonyabb lehet a betegségre, amelyekben több lehet a pszichoszomatikus tünettel járó állapot.

Ma már tudományosan bizonyított – a holokauszt, az örmény népirtás, a kurdok helyzetének vizsgálatain keresztül -, hogy ezek a súlyos és hosszantartó traumák részben biológiai, részben pszichológiai úton öröklődnek. A trauma elhúzódó hatással lehet az ingerfeldolgozás minőségére és a szervezet immunválaszaira is. Így jelenhet meg például a fentebb említett fokozottabb szorongás, mint a szervezet egyik jelzése a félelmet keltő stresszhelyzetre. Mindez olyan genetikai változásokhoz vezethet, amelyeket a későbbi generációk felé örökíthetünk tovább a módosult örökítőanyag átadásával.

A trauma pszichológiai átörökítése a gyermekekkel, unokákkal való viselkedésben, a helyzetekkel való megküzdésben, a sebezhetőség kezelésében mutatkozik meg. Egy-egy családi narratíva, a megélt történetek elmesélése hatással lesz a következő generációkra nemcsak Ukrajnában, de Oroszországban is.

A terápiás kapcsolatok gyógyító ereje, a biztonságos környezet és az idő kontextusa

A transzgenerációs, nemzedékek közötti traumák összetett állapotot jelentenek. A generációkon átívelő pszichológiai átörökítés kezeléséhez, majd később megállításához időre és komoly mentális támogató folyamatra van szükség. Az új, adaptív megküzdési módok megtalálása vezet később a gyógyulás felé, hogy az utódok a saját életüket élhessék, az előző generációk traumái, félelmei, szorongásai nélkül. Sok idő, amíg ezek a generációk majd visszaszerezhetik – a múltból eredő, a traumák által gúzsba kötött – életüket. Gyógyító, terápiás kapcsolatok segíthetnek szétszálazni a múlt, hordozott, örökölt élményeit a jelen tapasztalataitól és lehetőségeitől. Magyarországon megkerülhetetlen a témában Virág Teréz holokauszt túlélőkkel folytatott munkássága.

(A cikkhez Gerlinger Lilla klinikai szakpszichológus nyújtott szakmai segítséget)

1%  - Köszönjük, hogy segítesz, segítettél!

Köszönjük, ha nekünk adtad támogató felajánlásod!

Ha a NAV listájában név szerint keresed az alapítvány teljes magyar nevét, ezt keresd: „Orvosi Segítség, Ahol Kell” Alapítvány vagyis NE a MedSpot nevet keresd, nem így lett regisztrálva alapítványunk.

Adószámunk: 18903379-1-42

Köszönjük, hogy megtekinted videónkat, amelyben hiteles fotók és videó bejátszások is láthatóak a jelenlegi, valós egészségügyi ellátásról a menekültek körében Kárpátalján, Ungváron és környékén, amelyeket a dezinformációk elkerülése végett tárunk mindenki elé.

_

További történetek

_

Segítők és önkéntesek a frontvonal mögött

Az önkéntes tolmács, Andrea mindennapjai

Bővebben...

A nehézségek napról napra változnak - Viki és Natália

Bővebben...

Egy apa viszontagságai

Bővebben...

Távol mindentől – egy hadifogoly megrázó története

Bővebben...

Örökölhető traumák

Bővebben...

Beszéljünk a traumákról!

Bővebben...