Hogyan érkezett Beregsurányba?

Én Spányik Andrást ismerem, évfolyamtársak voltunk egyetemen, és onnan értesültem a Medspotról és erről a projektről. Már áprilisban tudtam a Beregsurányi segítőpontról, csak akkor még készültem az allergológia és klinikai immunológia szakvizsgámra. Április végén ezek sikerültek, és akkor mondtam az Andrásnak, hogy nagyon szívesen jönnék és segítenék. Jöttem is egy hétre, mert hallottam róla, hogy a hétvégék könnyebben megoldhatók, de hétköznap kicsit nehezebb a beosztást elkészíteni.

Milyen benyomásai voltak?

Sokféle emberrel találkoztam itt. Volt egy hatvan körüli hölgy, aki Kijevben élt, és már korábban idekerült Beregszászba ismerősökhöz, ahol meg tudta húzni magát. Nyolc gyereke van, akik szerteszét vannak most Európában mindenfelé! Ő nagyon el volt keseredve. A szülei magyarok voltak, úgyhogy sokat tudtunk kommunikálni. Végtelenül fáradt volt. Münchenbe akart eljutni, hogy megtalálja a lányát, és igazából ebben a szerencsére bízta magát.

Dehát az még csak egy gyerek a nyolcból…

Igen. A többit nem is tudja, hogy hol vannak. Egy fia elment a seregbe, róla azt mondta, hogy ezzel az öccseit akarta megmenteni ettől a feladattól, hogy be kelljen vonulniuk. Ennyit tud összesen a családjáról jelenleg. Másokkal nehezebb így szóba elegyedni, mert persze, nyilván vannak tolmácsok, de hát nekik mégsem az a dolguk, hogy mindig ott legyenek a csevegéseknél.

Általában mivel kell az embereket ellátni?

Legtöbben kiugró vérnyomás-értékekkel jelentkeztek, és legtöbbüknek volt is rá gyógyszerük. Volt egy hölgy viszont, akit megbüntettek a határon, mert túl sok cigi volt nála, és emiatt ment fel a vérnyomása. Legalábbis erről panaszkodott. De nagyon sokan inkább mentálisan vannak kifáradva. Gyakran nagyon bele kell kérdezni a dolgokba, hogy kiderüljön a probléma, gyakran nem szívesen beszélnek a betegségeikről. Tomo gyakran körbejár a kis táblájával, hogy akinek orvosi segítségre lenne szüksége, az jelentkezzen nála.