A MedSpot Alapítvány az 1848-as szabadságharc emlékére Csepeli György szociálpszichológus, szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar professor emeritusa sorait teszi közzé. A felkérésünkre irt rövid tárca a lélek szabadságának jelentését járja körbe 2026. március idusán.

„Szabadság és lélek

A lélek szabadsága az ép, egészséges, felnőtt ember agykérgének milliárdnyi neuronja hálózatában  nyíló belső végtelenség és az agyon  kívüli világ külső végtelenség találkozása nyomán csúcsra járó valóság érzése, mely mint erő és akarat pusztít, és épít. Ezt az érzést mind belső, mind külső tényezők fenyegetik. Az agy sérülékeny,  a neuronok száma folyamatosan csökken, a kiesetteket a hálózat egy ideig pótolja, mígnem a szabad agy egyszer csak felmondja szolgálatot és a betegség fogságába esik. A külső fenyegetés a többi agy műve, melyek tulajdonosai félnek a szabadságtól, ideológiák jármába hajtják gondolataikat, a törzs, a nemzet, a párt bálványai kedvéért feláldozzák önállóságukat, tekintélyek fedezékében keresnek menedéket az emberi lét hátborzongató idegensége, transzcendentális otthontalansága elöl.

 

Március 15-e a magyarok számára jó alkalom arra, hogy érezzék: a lélek csak akkor lehet szabad, ha szabad a közösség, amelybe született, amelyet magáénak vall. Az egyéni és a kollektív szabadság egy és oszthatatlan, miközben egyik sem törhet más egyének, más közösségek szabadságának eltiprására. Az emberiség a szabadság tanulási projektje, amelyben mind az egyének, mind közösségeik részt vesznek, de mindig harcban azokkal, akik a szolgaságot, a rabságot, a kiszolgáltatottságot, a tanult tehetetlenséget részesítik előnyben. 

 

Schiller ódát írt az örömhöz, melynek forrása nem lehet más mint a szabadság. Az óda első versszaka nem véletlenül lett himnusza az  Európai Uniónak,amelynek Magyarország is tagja. Ez a himnusz kérés, sürgetés, felszólítás az Európában és az egész Földön élő embereknek, hogy szakítsanak zord erkölcseikkel, s egyesüljenek a szabadság csillagterében.”

Csepeli György 
2026. március 15.