“Nagyon sokan inkább mentálisan vannak kifáradva” – Nepp Nelli (Fül-orr-gégész, allergológus, klinikai immunológus)

Hogyan érkezett Beregsurányba?

Én Spányik Andrást ismerem, évfolyamtársak voltunk egyetemen, és onnan értesültem a Medspotról és erről a projektről. Már áprilisban tudtam a Beregsurányi segítőpontról, csak akkor még készültem az allergológia és klinikai immunológia szakvizsgámra. Április végén ezek sikerültek, és akkor mondtam az Andrásnak, hogy nagyon szívesen jönnék és segítenék. Jöttem is egy hétre, mert hallottam róla, hogy a hétvégék könnyebben megoldhatók, de hétköznap kicsit nehezebb a beosztást elkészíteni. 

Milyen benyomásai voltak?

Sokféle emberrel találkoztam itt. Volt egy hatvan körüli hölgy, aki Kijevben élt, és már korábban idekerült Beregszászba ismerősökhöz, ahol meg tudta húzni magát. Nyolc gyereke van, akik szerteszét vannak most Európában mindenfelé! Ő nagyon el volt keseredve. A szülei magyarok voltak, úgyhogy sokat tudtunk kommunikálni. Végtelenül fáradt volt. Münchenbe akart eljutni, hogy megtalálja a lányát, és igazából ebben a szerencsére bízta magát.

Dehát az még csak egy gyerek a nyolcból…

Igen. A többit nem is tudja, hogy hol vannak. Egy fia elment a seregbe, róla azt mondta, hogy ezzel az öccseit akarta megmenteni ettől a feladattól, hogy be kelljen vonulniuk. Ennyit tud összesen a családjáról jelenleg. Másokkal nehezebb így szóba elegyedni, mert persze, nyilván vannak tolmácsok, de hát nekik mégsem az a dolguk, hogy mindig ott legyenek a csevegéseknél.

Általában mivel kell az embereket ellátni?

Legtöbben kiugró vérnyomás-értékekkel jelentkeztek, és legtöbbüknek volt is rá gyógyszerük. Volt egy hölgy viszont, akit megbüntettek a határon, mert túl sok cigi volt nála, és emiatt ment fel a vérnyomása. Legalábbis erről panaszkodott. De nagyon sokan inkább mentálisan vannak kifáradva. Gyakran nagyon bele kell kérdezni a dolgokba, hogy kiderüljön a probléma, gyakran nem szívesen beszélnek a betegségeikről. Tomo gyakran körbejár a kis táblájával, hogy akinek orvosi segítségre lenne szüksége, az jelentkezzen nála.

“Érezni a melegséget, a barátságos, befogadó környezetet itt”Dr. Annemarie van Bellagooijen (háziorvos)

Mi történt, ami miatt úgy gondolta, hogy ide fog jönni önkéntesként dolgozni?

Először nem is voltam biztos benne, hogy még szükség van a segítségemre, de volt egy Telegram-csatornánk, ahol a kollégáim azt írták, hogy még szükség van önkéntesekre, így írtam egy e-mailt a MedSpot embereinek, és eljöttem.

Olyan egyszerűen hangzik! (nevet) Beszélt a kollégáival, akik itt segítettek? Voltak elvárásai?

Miután Andrással [a Medspot elnöke] beszéltünk, kicsit kételkedtem, hogy hasznos lehetek-e itt, mert azt mondta, hogy mostanában kevesebben érkeznek. De a valóság nem ez volt!

És most szabadságon van a munkahelyén?

Nem, a férjemmel és egy másik orvossal közösen vezetünk egy háziorvosi rendelőt, és ők most egy kicsit többet dolgoznak… (nevet) De igen, ki kellett ürítenem a naptáramat erre az útra, az biztos.

Mi volt az első benyomása, amikor megérkezett?

Rengeteg benyomás! Budapestről hozott ide egy ukrán orvosnő, és sok mindent elmondott, például, hogy miért van most itt, miért kellett elmenekülnie, szóval már ez is mély benyomás volt. Aztán itt, Beregsurányban rengeteg ember jön-megy, és nehéz mindig tudni, hogy mi történik. Látszik az embereken a fáradtság, üres az arcuk, sok stressz éri őket… Elég nehéz felvenni velük a kapcsolatot, mert nem beszélem a nyelvüket.

Hogyan küzdötte le a nyelvi akadályokat ezekkel az emberekkel?

Van itt egy csomó fordító, egy ukrán diák is, aki tudott angolul, vagy például a Google Translate… ami nem a legnagyobb segítség! (nevet) De ami az emberi kapcsolatokat illeti, a szemeddel, a mosolyoddal tudsz kapcsolatot teremteni… Szerintem például Tomo nagyon segítőkész, ő jó abban, hogy kapcsolatot teremtsen az emberekkel, összehozza az embereket. Ez sokat segít. A többi önkéntes is nagyon kedves, szóval általában érezni a melegséget, a barátságos, befogadó környezetet itt. 

“Csodálatos volt látni a mosolyt az arcán” – Dr. Caroline Sluimers szülész-nőgyógyász

Mikor és hogyan döntött úgy, hogy csatlakozik hozzánk a MedSpothoz?

Egy hollandiai orvoscsoport tagja vagyok, akiket érdekel a nemzetközi egészségügyi ellátás. Információkat és ötleteket osztunk meg, valamint projekteket szervezünk vagy támogatunk. Amikor a háború elkezdődött, az egyik orvos közzétett egy üzenetet, hogy orvosokra van szükség az ukrán határhoz közeli menekülttáborokban való segítségnyújtáshoz, és mi önkénteskedhetünk. Így találtam rá a Medspotra. Úgy döntöttem, hogy szeretnék hozzájárulni ehhez a szervezethez és a menekültek egészségügyi ellátásához.

Korábban említette, hogy máshol is önkénteskedett. Tudna röviden mondani egy-két példát?

Önkéntesként dolgoztam Haitin a földrengés után. Felállítottunk ott egy kisebb műveleti tábort, és rengeteg sebesültet láttunk el. Ezt a segítséget egy holland civil szervezeten keresztül végeztük.  A nyugat-afrikai Ghánában és Sierra Leonéban is dolgoztam körzeti kórházakban.

Melyek voltak a legemlékezetesebb esetei? Tudna néhány példát említeni?

Egyik este egy fiatalemberhez hívtak, aki három nap és két éjszaka gyalogolt a csomagjaival és sérült lábával. Nagyon fáradt volt és fájdalmai voltak. Elláttuk a sérülését, és tovább tudott utazni Európába. A hazámba utazott, és most már biztonságban van, és még mindig tartom vele a kapcsolatot. Ő egy zenész, és amikor hazajövök, meglátogatom az egyik koncertjét!

Emlékszem, volt egy terhes nő is, aki hetekig egy ukrajnai óvóhelyen tartózkodott, és soha nem volt terhességi vizsgálaton. Csinálhattunk egy ultrahangot, és elmondhattuk neki, hogy a baba jó állapotban van, és fiú lesz. Csodálatos volt látni a mosolyt az arcán. 

Láttunk egy édesanyát, akinek a szíve szakadt meg, hogy Ukrajnában hagyja a fiait, és a kislánya megölelte őt, hogy elmondja neki, minden rendben lesz. Meghallgathattuk a történetét és adhattunk neki egy kis stressz elleni gyógyszert. És csak remélni tudjuk, hogy a fiai rendbe jönnek.

Nem is annyira az orvosi helyzet, hanem az emberi történetek és a helyzet az, ami összetöri a szívünket. 

Milyen tapasztalatokat szerzett Beregsurányban? Az emberek, a helyzet… Továbbá, hogyan alakultak ezek (ha egyáltalán) az azt követő napokban?

 Amikor Beregsurányba érkeztem, a különböző önkéntes szervezetek emberei nagyon barátságosak és vendégszeretőek voltak. Úgy érezték, hogy szívesen látnak. 

A hely jól szervezett, és az ide érkező menekültekről jól gondoskodnak. 

Már egy nap után otthon éreztem magam és képesnek éreztem magam arra, hogy jó munkát végezzek. 

A kommunikáció néha kihívást jelenthet, de vannak tolmácsok, és telepítettem fordítási alkalmazásokat a telefonomra, mindkettő nagyon hasznos. 

Az itt áthaladó menekültek száma naponta változik. Legtöbbször, amikor egy busz érkezik, tele van olyan emberekkel, akiknek orvosi ellátásra van szükségük. Amikor elmennek más célállomásra, akkor nyugodtabb, amíg a következő busz meg nem érkezik. Néhányan egy vagy két éjszakát töltenek itt, de a legtöbb menekült tovább utazik más célállomásokra.

Mit visz haza Beregsurányból, és jön-e még egyszer?

Csodálatos élmény volt Magyarországon. Az emberek barátságossága és hálája. Hálásnak lenni magamnak, hogy egy békés országban élhetek. A tücskök hangja éjszaka nagyon fog hiányozni.

Nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem visszajönni.

 

“Hirtelen nagyon pozitív lett minden” – dr. Kelemen Ágnes aneszteziológus

Hogyan jött szembe a lehetőség, hogy a MedSpot-nál lehet önkénteskedni ? 

Napok óta gondolkodtam, hogy hogyan segíthetnék ebben a háborús helyzetben, és akkor láttam a BBC riportját Spányik Andrással, és gondoltam, jelentkezem. Még soha nem önkénteskedtem orvosként korábban, így nem is tudtam, hogy mire számítsak.

Milyenek voltak az első napok?

Izgultam nagyon. Megszoktam, hogy a kórházban adottak a körülmények, eszközök, betegutak, és nyilván úgy kényelmesebb. Szóval kicsit aggódtam, hogy milyen lesz tábori körülmények között, ahol csak úgy jönnek a betegek egymás után, és improvizálni kell. Ehhez képest rögtön azt tapasztaltam, hogy a máltások mindent jól megszerveztek, ez nagyon impresszív volt. Megvolt kit, hova helyezzenek, kit, hogyan lássanak el, nem volt bizonytalanság, mindennek megvolt a helye.

Voltak olyan esetei, amelyek valami miatt emlékezetesek voltak?

Amire nagyon emlékszem, az egy repeszszilánktól megsérült nő esete. 40 körüli nő, Kijev környékéről érkezett. Ott két hete bujkált, lábán a repeszsérüléssel.Hatalmas szerencséje, hogy volt vele egy sebészorvos, aki el tudta látni antibiotikumokkal meg kötszerrel. Még így is kissé hajmeresztő helyzet, pláne, hogy azzal a sebbel még utazott is Magyarországig. A nyíregyházi kórházba akartuk rögtön szállítani, de nem akart menni, kérte, hogy hadd menjen tovább a családjához, Németországba. Hálistennek nem volt nagyon súlyos a seb, így elláttuk alaposan és felvilágosítottuk, hogy mire figyeljen. Ilyen esetekkel nem lehet nagyon találkozni a normál praxisban! Volt egy 35 körüli nő is, aki a gyerekével érkezett. A lába a kétszeresére volt dagadva, egyértelműen hatalmas elzáródás egy vénában, életveszélyes helyzet, pláne, hogy menekül vele, és semmi pihentetés. Ő sem akart menni a kórházba, aggódott a lányáért. Két napja nem szedte a vérhigítót, mert elfogyott, muszáj volt menekülnie. Olaszországba most tudott menni, és 15 perc múlva indult a busza. Szerencsére a MedSpot rendelő fel volt szerelve, volt pont egy doboz vérhigító, azt megkapta, kapott felvilágosítást tőlünk, és megígérte, hogy másnap már, amint lehet, megy is a kórházba.

Mi a legfontosabb élmény, amit nálunk szerzett?

Március elején már ott voltam a csapatban, és akkor még nagyon felfokozott hangulatban volt az ország, a viharos választási kampány, meg persze a háborús helyzet rányomta a bélyegét a hangulatunkra. Az volt az érzés, hogy az ember csak sodródik, nincs lehetőségünk változtatni, hatni a dolgokra. És így jött ez a beregsurányi önkénteskedés, ami meg a teljes ellentéte volt ennek az érzésnek! Mindenki segít mindenkinek, mindenki tudja a dolgát. Hirtelen nagyon pozitív lett minden.

“Senki nem panaszkodott, mindenki tette a dolgát ” – Bernáth Kinga intenzíves, aneszteziológus szakorvos

Hogyan jött szembe a lehetőség, hogy a MedSpot-nál lehet önkénteskedni ? 

A Facebookon találkoztam a projekttel, és azonnal megtetszett a lehetőség. Eleve azon gondolkodtam egy ideje, hogy kipróbálnám az önkénteskedést, így éppen jól jött a dolog.

Mik voltak a benyomásai az önkénteskedés során?

Az egész nagyon pozitív volt, még sose önkénteskedtem ilyenben és nem tudtam mire számítsak, nem voltak elvárásaim. A program legelején jelentkeztem, és aznap már kaptam is választ, két nappal később pedig már beosztásom is volt.  A MedSpot-nak nagy előnye, hogy a máltaiakkal közösen tudnak kialakítani egy közös munkát, ők nagyon probléma-orientáltak és jó velük dolgozni. Nagyon pozitív tapasztalataim vannak Beregsurányból. Ha bármikor jött egy helyzet, akár az éjszaka közepén hajnali 2-kor, akkor is simán felkelt a műszakvezető és rögtön segített, akár mentőt hívni, akár ők maguk bevitték a beteget, ez sose volt probléma. Ha nekünk kellett alvóhely, konténer, fuvar, abban is rögtön segítettek.

Milyen tapasztalatai voltak a betegekkel? Voltak emlékezetes esetei?

Nagyon meglepő volt, hogy a betegek, akik felkeresték a rendelőt, nagyon hálásak. Általában meg vannak törve lelkileg, de nagyon jól esett nekik mindig a fogadtatás, ha bejöttek a rendelőbe, és személyesen mi is kaptunk ebből a szeretetből. Ez nagyon más, mint a mindennapos praxisban. Egy idős nénire emlékszem például, akit mélyvénás trombózis miatt kellett volna kórházba küldeni, de ő nem volt hajlandó menni, mert ki vigyáz a macskára.Valójában nem meglepő, hogy sok akár súlyos állapotban lévő beteg a macskára/háziállatra/csomagjára gondol előbb, mint a szükséges ellátásra, mert tényleg csak ez maradt nekik, és ebbe kapaszkodnak a legnagyobb veszélyben is.

Hogy érzi magát az önkénteskedés után?

Feltöltődtem nagyon Beregsurányban, pozitív tapasztalatokkal és energiával. Az ottani önkéntesektől rengeteget kaptunk. Nem az volt, hogy “ó megint bejött egy busz“, vagy ez se jó, az se jó, az általános hozzáállás úgy nézett ki, hogy bármi van, azt oldjuk meg. Senki nem panaszkodott, mindenki tette a dolgát.

Dr. Marrie Bruin, aki 70 évesen is nekifogott tanulni, hogy önkéntesként Magyarországon segíthessen

Mikor és hogyan döntött róla, hogy Magyarországra jön, hogy segíthessen az Ukrajnából menekülőkön?

Amikor olvastam otthon Hollandiában a háborúról szóló híreket, úgy éreztem, hogy tennem kell valamit. Kerestem a lehetőségét, hogy valakivel beszélhessek erről, és egyszer csak szólt egy orvos kollégám, hogy van és működik a MedSpot Alapítvány Magyarországon, amely orvosokat keres, hogy segíthessen. Így jött szembe a lehetőség. Rögtön utánanéztem, hogy mi is az a Medspot, és úgy döntöttem, jelentkezem hozzátok. Amikor meghoztam a döntést, átgondoltam, hogy ez mivel jár: tudtam, hogy gyermekek és többé-kevésbé az idős emberek ellátásban van tapasztalatom, de szerettem volna rendesen felkészülni, így egy Amszterdam-közeli családorvosi rendelőbe jelentkeztem, hogy megfelelő gyakorlatot szerezzek. Amikor már úgy éreztem, készen állok, jelentkeztem a MedSpot-hoz.

Milyen benyomása támadt a terepen, amikor megérkezett?

Lenyűgözött, hogy mennyire szervezett az egész, milyen sokan dolgoznak itt. Láttam rengeteg szegény embert, rossz állapotban, rengeteg gyereket. A szülők gyakran azt mondogatták, hogy “csak a gyermekemmel törődjön”. A legtöbb ember nagy stressz alatt volt. Nem feltétlenül fizikai betegséggel érkeztek, de nagy lelki nyomás alatt. Pontosan ez volt a helyzet: ezek az emberek nem úgy döntöttek, hogy elmennek otthonról, egyszerűen muszáj volt nekik.

Voltak olyan esetei, amelyekre különösen emlékszik?

Nagy benyomást tett rám egy ember, aki súlyos szívbetegséggel érkezett, de mire eljutott hozzám, már napok óta itt volt, de nem törődött magával, csak azt leste, mikor érkezik már meg a családja. Kétségbeesetten próbált kapcsolatba lépni a családjával napokig. Olyan rossz állapotban volt, hogy alig működött a szíve, de még így sem akart a családja nélkül továbbmenni. Nagyon nehezen, de sikerült meggyőznünk, hogy hajlandó legyen kórházba vonulni, így sikerült végül a Nyíregyházi Kórházba szállítani kezelésre.

Volt egy édesanya is, aki a gyerekével érkezett. Neki nagyon magas volt a vérnyomása, amit  sürgősen lejjebb kellett volna vinni, de nem volt hajlandó segítséget elfogadni, amíg a gyermeke nincs biztonságban, felügyelet alatt. Kértünk segítséget az itt lévő emberektől, végül egy újságíró és a barátai vállalták, hogy vigyáznak a gyerekre. Így tudtuk rendesen fogalakozni az anya betegségével, ellátuk gyógyszerrel,ápoltuk.Hál”Istennek a vérnyomása is stabilizálódott, de ehhez lelkileg is meg kellett nyugodnia.

Mit visz haza Beregsurányból?

Lenyűgöztek a magyar emberek. Nagyon keményen dolgoznak, hogy segíthessenek, Budapesten és Beregsurányban is. Jönnek, és egész nap meg nem állnak! A menekülteknek segítő szervezetek munkatársai mindig ott vannak, hogy segítsenek. Örülök, hogy itt lehettem a MedSpot-tal, és én is kivehettem a részem a segítségnyújtásban. Őszintén úgy gondolom, hogy amit itt történik, az jó, jó benne lenni a csapatban. Ha szükség van rá, mindenképpen visszajönnék másik alkalommal is!