A járvány miatt sok gyermek és családja került nehéz helyzetbe. Az iskolák és munkahelyek bezárása közvetlen és közvetett módon is érintette a családok, gyerekek életét. Mindezek a változások a legfiatalabbakra hatottak a legnagyobb mértékben, hiszen az ő agyuk még fejlődésben van. Emellett minél koraibb életkorban ér minket egy ilyen mindenre kiható tényező, mint a világjárvány, arányosan annál nagyobb időszakot jelent ez az életünkben. Fontos figyelembe venni, hogy az egészen kis gyerekek számára a korlátozások nemcsak egy rövid periódust jelentenek, hanem az életük nagy részét, akár egészét meghatározó körülmények is lehetnek.
A serdülőkor a gyermekkoron belül is különösen érzékeny időszak, hiszen ekkor az agyban újra hatalmas változások zajlanak, melyekhez elengedhetetlen a kortásakkal való interakció. Ha az ebben az életkorban kialakult pszichés betegségeket kezeletlenül hagyjuk, az a gyermekek mentális fejlődésére drámai és nehezen visszafordítható hatással lesz.
A bizonytalanság oldása kommunikációval
Közismert, hogy a szülők, gondozók mentális hogyléte közvetlen hatással bír a gyerekek pszichés jóllétére. Sok család került egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe. Az iskolák bezárása miatt otthon maradt gyerekek mindennapos rutinja megszűnt, és a szülők otthonmaradása még tovább növelhette az aggodalmaikat. A nagyobb családtól, barátoktól való kényszerű elszigetelődés szintén szorongást keltő, nem is beszélve a saját, vagy családtagjaik megbetegedésétől, esetleges halálától való félelemről. A kiszámíthatatlan jövő, a tanulmányok, a baráti kapcsolatok megszakadása szorongáshoz, alvásproblémákhoz, depresszióhoz, poszttraumás stressz zavarhoz vezethet a gyerekeknél is.
Legfőképpen a vírus lefolyásának teljesen bejósolhatatlan kimenete okoz ma is szorongást. A családok, ahol egy családtag kórházi ápolásra szorult a vírus miatt, különösen nagy stressznek voltak kitéve. Az otthonukban gyógyulók is beszámoltak arról, hogy a betegség alatt – a fizikai tüneteken túl – nehéz volt számukra a teljes izoláció a többi embertől, illetve nagymértékű szorongást éltek át amiatt, hogy nem tudták, mikor fordul esetleg rosszabbra az állapotuk.
A gyerekekkel való kommunikáció során fontos, hogy az életkoruknak megfelelő szinten, nyíltan és őszintén beszéljünk velük. Egy ilyen bizonytalan helyzet azonban megnehezíti mindezt, hiszen rendkívül nehéz megnyugtató válaszokat adni a gyerekek kérdéseire, amikor a felnőttek maguk sem tudják, mire számíthatnak, mi fog történni a következő napon.
Ha egy hozzátartozó kórházba került, az hatalmas stresszt, szorongást okozott a családok számára. Ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy fenntartsuk a nyílt, őszinte és folyamatos kommunikációt a gyerekekkel. Ha feltehetik a kérdéseiket, megfogalmazhatják aggodalmaikat, az rengeteget számít a mentális egészségük szempontjából (lásd. „Kórházban a szülő a Covid miatt – hogyan segítsünk a gyerekeknek ebben a helyzetben?” útmutatóban a MedSpot oldalán). Ebben a speciális esetben előfordulhat, hogy anticipált, megelőző gyász jelenik meg, ami előrevetíti a halál bekövetkeztét, és annak megtörténése esetén megkönnyítheti az elviselését.
Beszélgessünk a gyerekkel – de mégis hogyan?
A felnőttek számára sokszor nehezebb beszélni ezekről az aggodalmakról, félelmekről, mint a gyerekek számára. Nagyon nagy segítséget jelenthet nekik, ha lehetőséget teremtünk a kommunikációra ezekről a nehéz témákról is, akár a napi rituálék közé beépítve (pl. „Kérdések és aggodalmak üvege”). Ha egy rossz hírt nem mondunk el, halogatjuk, az a legtöbb esetben csak növeli a feszültséget, hiszen a gyerekek hihetetlenül érzékenyek a szüleik metakommunikatív jelzéseire is, így szavak nélkül is pontosan „tudják”, hogy valami baj van.
A gyerekek számára nemcsak a félelmekkel és a korlátozások okozta veszteségekkel, változásokkal való megküzdés a feladat, hanem sok esetben a mindezek mögött álló okok sem világosak. Az egészen kicsi gyerekek, 5 éves kor alatt, sokszor nem értik, miért kell otthon maradniuk, nem tudják összekötni a különféle történéseket. Most először néznek szembe fiatal életük során a veszteséggel, illetve nem ismerik teljesen a halál fogalmát, nem fogják fel annak véglegességét. Egyértelműen, egyszerűen, eufémizmusokat mellőzve beszéljünk velük a betegségről, halálról, ha szükségessé válik.
A nagyobb, iskolás gyerekek már jobban megértik az ok-okozati összefüggéseket, és a halállal kapcsolatban is realisztikusabb elképzeléseik vannak, de az ő esetükben is nagyon fontos, hogy amikor ezekről a nehéz témákról beszélünk velük, fogalmazzunk minél egyszerűbben és egyértelműbben. Éppen elég nehéz megbirkózniuk az esetleg szomorú hírekkel, még akkor is, ha érthetően vannak megfogalmazva. Az ő számukra talán az a legnehezebb, amikor egy-egy kérdésükre még a felnőttek sem tudják a választ.
A tinédzser-kor ebből a szempontból is kritikus időszak, hiszen ez a korszak fejlődéslélektani szempontból önmagában is nagyon kaotikus, erőteljes szakasz, amelyben a kamasz hihetetlen intenzitással tud megélni élményeket. Ha ebben a periódusban éri valamilyen trauma, azt emiatt még nehezebb lehet kezelni.
A gyász változatos feldolgozása a gyermekeknél
Nagyon fontos a gyermekek számára – korcsoporttól függetlenül –, hogy megerősítsük őket abban, hogy amit éreznek, vagy esetleg nem éreznek, az rendben van. A gyász minden esetben egyedi folyamat, minden reakció más, de minden reakció jó. Egy gyermek életében a halállal való első szembesülés elkerülhetetlenül intenzív élmény, ugyanakkor az erre adott válaszok nagyon változatosak lehetnek. Előfordulhat, hogy látszólag inadekvát módon reagálnak: pl. elnevetik magukat, közömbösnek tűnnek, ami miatt a későbbiekben bűntudatot érezhetnek. Nagyon fontos, hogy erről is beszéljünk velük, hogy tudják, mindezek a reakciók rendben vannak, nem jelentik azt, hogy ők nem „működnek” jól. Sok gyerek haragot, bűntudatot érez az elhunyt irányában, vagy az életben maradtak felé. Erről különösen fontos beszélni velük. A gyász, a veszteségekkel való szembenézés során különböző fázisok léteznek, ezek azonban nem feltétlen ugyanabban a sorrendben követik egymást, egy-egy fázis visszatérhet, hosszabbra nyúlhat.
A regresszió (visszaesés egy korábbi fejlődési fázisra) is jellemző a gyerekek és még a serdülők esetében is: kisebb gyerekekre jellemző viselkedések jelenhetnek meg náluk ebben az időszakban, amikor a korábbi életükben jelen levő biztonságra, megnyugtatásra van szükségük a szörnyű valósággal való szembenézéshez. Vannak gyerekek, akikre látszólag nem hat a veszteség vagy a gyász. Az ő esetükben is fontos tudnunk, hogy ez is normális reakció. Ők az adott pillanatban nem tudnak szembenézni a szomorúsággal, ami ellen így védekeznek, és egy kicsit később fog majd megjelenni mindaz az érzelmi reakció, ami másoknál azonnal megjelenik.
Nagyon jól szemléltethető a gyermekek gyászfolyamata a pocsolyába ugráláshoz hasonlítva. A „beleugrás” során hirtelen nagyon erős, elsöprő erejű érzéseket élnek át, majd, amikor „kiugranak” belőle, elterelődik a figyelmük. A gyász korai fázisában naponta többször ki-be ugrálnak ezekbe az állapotokba, majd ahogy a gyászfolyamat előre halad, egyre csökken a frekvencia, bár természetesen akármilyen jelentősebb esemény kiválthat újra gyászreakciót a későbbiekben is.
Mindezek a változatos reakciók normálisak, amit felnőttként tudnunk kell. Aggodalomra akkor van okunk, ha egy gyereknél soha, későbbi időszakban sem jelenik meg semmilyen látható formában a veszteségre adott érzelmi válasz, mert ilyenkor a gyász megakadt, vagy el sem kezdődött, ami viszont hosszan tartó problémákat okozhat. Szintén intő jel lehet, ha azt látjuk, hogy a gyermek szomorúsága, dühössége, furcsa, tőle szokatlan viselkedése nem hullámokban jelentkezik, hanem állandóvá válik, „nincs vége”. Mindkét esetben érdemes szakemberhez fordulni, hogy a feldolgozásban segítséget kapjon.
A fizikai gyógyulással nem ér véget az érzelmi felépülés
Abban a szerencsés esetben, ha egy családtagunk a járvány miatt kórházba került, majd onnan hazatért, a család élete nem lesz azonnal könnyebb. Az ápolással járó fizikai és lelki terhek továbbra is hatnak minden családtagra. Ebben az esetben a megkönnyebbülés mellett számos más érzés is megjelenhet bennünk és a gyerekekben is. Ez – a gyászhoz hasonlóan – érzések sokaságának egyidejű jelenlétét okozhatja, ami feszültséghez vezet. Ebben az időszakban ugyanolyan fontos, hogy a család felnőtt tagjai tekintettel legyenek a gyermekek igényeire hasonlóan, mint amikor a hozzátartozó kórházban volt. Egy beteg ápolása sok időt és energiát igényel, ami miatt a mindennapos rutin felborulása a legkisebb ár.
Figyeljünk oda arra, hogy a gyerekeknek lehetősége legyen számukra örömöt, felszabadulást jelentő tevékenységekben részt venni. Emellett szintén fontos, hogy teret kapjanak a negatív érzések, bármi, ami a helyzet okozta frusztrációval kapcsolatos. Sokszor az is nagy mértékben csökkenti a rossz érzéseket, ha „csak” beszélgetni lehet róluk, nevet lehet nekik adni, és a gyerekek megtapasztalhatják, hogy emiatt a szüleik nem haragszanak rájuk, hanem továbbra is ugyanúgy szeretik és elfogadják őket.
https://www.unicef.org/coronavirus/how-parents-can-support-their-child-through-covid-19-losses
https://www.ghll.org.uk/11.%20Information%20on%20Grief%20and%20Bereavement%20%28blue%29.pdf