Mikor és hogyan döntött úgy, hogy csatlakozik hozzánk a MedSpothoz?

Egy hollandiai orvoscsoport tagja vagyok, akiket érdekel a nemzetközi egészségügyi ellátás. Információkat és ötleteket osztunk meg, valamint projekteket szervezünk vagy támogatunk. Amikor a háború elkezdődött, az egyik orvos közzétett egy üzenetet, hogy orvosokra van szükség az ukrán határhoz közeli menekülttáborokban való segítségnyújtáshoz, és mi önkénteskedhetünk. Így találtam rá a Medspotra. Úgy döntöttem, hogy szeretnék hozzájárulni ehhez a szervezethez és a menekültek egészségügyi ellátásához.

Korábban említette, hogy máshol is önkénteskedett. Tudna röviden mondani egy-két példát?

Önkéntesként dolgoztam Haitin a földrengés után. Felállítottunk ott egy kisebb műveleti tábort, és rengeteg sebesültet láttunk el. Ezt a segítséget egy holland civil szervezeten keresztül végeztük.  A nyugat-afrikai Ghánában és Sierra Leonéban is dolgoztam körzeti kórházakban.

Melyek voltak a legemlékezetesebb esetei? Tudna néhány példát említeni?

Egyik este egy fiatalemberhez hívtak, aki három nap és két éjszaka gyalogolt a csomagjaival és sérült lábával. Nagyon fáradt volt és fájdalmai voltak. Elláttuk a sérülését, és tovább tudott utazni Európába. A hazámba utazott, és most már biztonságban van, és még mindig tartom vele a kapcsolatot. Ő egy zenész, és amikor hazajövök, meglátogatom az egyik koncertjét!

Emlékszem, volt egy terhes nő is, aki hetekig egy ukrajnai óvóhelyen tartózkodott, és soha nem volt terhességi vizsgálaton. Csinálhattunk egy ultrahangot, és elmondhattuk neki, hogy a baba jó állapotban van, és fiú lesz. Csodálatos volt látni a mosolyt az arcán.

Láttunk egy édesanyát, akinek a szíve szakadt meg, hogy Ukrajnában hagyja a fiait, és a kislánya megölelte őt, hogy elmondja neki, minden rendben lesz. Meghallgathattuk a történetét és adhattunk neki egy kis stressz elleni gyógyszert. És csak remélni tudjuk, hogy a fiai rendbe jönnek.

Nem is annyira az orvosi helyzet, hanem az emberi történetek és a helyzet az, ami összetöri a szívünket.

Milyen tapasztalatokat szerzett Beregsurányban? Az emberek, a helyzet… Továbbá, hogyan alakultak ezek (ha egyáltalán) az azt követő napokban?

Amikor Beregsurányba érkeztem, a különböző önkéntes szervezetek emberei nagyon barátságosak és vendégszeretőek voltak. Úgy érezték, hogy szívesen látnak.

A hely jól szervezett, és az ide érkező menekültekről jól gondoskodnak.

Már egy nap után otthon éreztem magam és képesnek éreztem magam arra, hogy jó munkát végezzek.

A kommunikáció néha kihívást jelenthet, de vannak tolmácsok, és telepítettem fordítási alkalmazásokat a telefonomra, mindkettő nagyon hasznos.

Az itt áthaladó menekültek száma naponta változik. Legtöbbször, amikor egy busz érkezik, tele van olyan emberekkel, akiknek orvosi ellátásra van szükségük. Amikor elmennek más célállomásra, akkor nyugodtabb, amíg a következő busz meg nem érkezik. Néhányan egy vagy két éjszakát töltenek itt, de a legtöbb menekült tovább utazik más célállomásokra.

Mit visz haza Beregsurányból, és jön-e még egyszer?

Csodálatos élmény volt Magyarországon. Az emberek barátságossága és hálája. Hálásnak lenni magamnak, hogy egy békés országban élhetek. A tücskök hangja éjszaka nagyon fog hiányozni.

Nagyon remélem, hogy lesz még lehetőségem visszajönni.